Tavaszi-őzbakvadászat-a-mezőgazdasági-területeken

Tavaszi őzbakvadászat a mezőgazdasági területeken

Lassan vége felé közelít a tél. Az őzbakok nagy része, még november, december során elhullajtotta fejdíszét, majd az agancs levetését követően, napokon belül megindult az új agancs növekedése. Február végére, március elejére, a legtöbb bak, már elkészül a felrakással, de az új agancsot még féltve vigyázza, az érzékeny barkatakaró alatt.
A hivatásos vadászok, egyre fokozódó kíváncsisággal vizsgálgatják a készülő fejdíszeket és izgatottan találgatják, vajon melyik bak fején, milyen trófeát rejteget a bársonyos barkalepel.
Mikor az agancs növekedése leáll, a bak, az élőhelyén fellelhető, erre alkalmas növényzeten, hozzá kezd az agancs letisztításához. Március közepére, egyre több felé lehet látni, a barkától már megszabadult, letisztított agancsú egyedeket. A frissen letisztított agancs, bár még világos, éretlen színű, de a hozzáértő szem számára, már megmutatja azokat az értékmérő tulajdonságokat, melyek alapján a hivatásos vadász, a későbbiek során, dönthet az elejtés vagy akár a kímélet mellett.
Április elején, a bakok agancs tisztítási folyamata, még igen eltérő állapotokat mutat. A korosabb egyedek nagy része, már megszabadította fejdíszét a barkától, míg a fiatalabbak túlnyomó többsége, még hozzá sem kezdett a tisztításhoz.
A már letisztított agancsú bakok, folyamatosan jelzik dominancia fölényüket, a még barkásokkal szemben. A kész agancsfegyverzettel rendelkező bakok között, megkezdődnek a territóriumért folyó, területfoglalási vetélkedések.
Magyarországon, április 15-ével veszi kezdetét, az őzbak vadászati szezonja. Ekkorra már hatalmas területeket borítanak be a hullámzó, zsenge gabonavetések, ahol igen jó esélyekkel bukkanhat a vadász, lőhető bakra. Nem csoda tehát, hogy a hivatásos vadászok, első vendégeikkel, először a zöldellő gabonavetéseken próbálnak szerencsét. Míg a növényzet alacsony, az őz, a takarás hiánya miatt, nem érzi magát kellő biztonságban. Feltűnően óvatos, bizalmatlan, könnyen megugrik. A lőhető egyed kiválasztása, általában nagy távolságból történik, ezért nélkülözhetetlenek, a megfelelő nagyítású spektívek, melyekkel, jóval lőtávon kívülről is el lehet bírálni az őzbak agancsát.
Ahogy a növényzet és vele együtt a takarás is napról napra növekszik, úgy érzi magát az őz is, egyre nagyobb biztonságban.
Az őz, territoriális viselkedésű vadfaj, mely őrzi, védi elfoglalt területét más bakokkal szemben, ezért jól tartja a helyét. Ha a kiszemelt bakot már többször sikerült megfigyelni, egy ugyanazon helyen… jó esély van rá, hogy a vadászat napján is, valahol a közelben találjuk majd.
Magyarország nagy létszámú és kiváló minőségű őz állománya, minden szezonban vadászok ezreit vonzza a területekre, ahol kényelmesen, válogatva hozhatják terítékre, a nekik tetsző trófeájú őzbakokat.
A hivatásos vadászok igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy vendégeiket, minél szebb vadászélményekhez és az áhított trófeákhoz juttassák, legyen szó akár fiatal vagy középkorú selejtbakról, vagy akár kapitális, érmes őzbakról.