Augusztusi őzbakvadászat 1-2 Rész

A nyár derekától, az őzbak, egyre fokozódó érdeklődéssel vizsgálgatja, az érett korba lépett nőstények, hátrahagyott szagnyomait. A suták szervezetében zajló hormonális változások miatt, az általuk kibocsájtott szaganyagok, mind csalogatóbbá válnak a bakok számára és felébresztik bennük, a fajfenntartás szunnyadó ösztönét.
Beköszönt az őzek nászidőszaka, az üzekedés. Egy vadászember számára, mindig nagy izgalommal várt időszak ez, hiszen az őzhívás különleges hangulata, a legszebb vadászélmények közé emeli, az augusztusi őzbak elejtését.
Az őzbak nappali aktivitása, július közepétől, jelentősen megnövekszik. A táplálkozások közti időt, egyre kevésbé tölti pihenéssel. Mind nyugtalanabbul járőrözik és ellenőrzi a territóriumán fellelhető szagokat. Ivarzó suták és betolakodó vetélytársak hátrahagyott jelzéseit kutatja. Az őzbak hím nemi hormon termelése, ebben az időszakban éri el a legmagasabb szintet. A herék ilyenkor megduzzadnak és a vizelet átható tesztoszteron szagot áraszt. A bak, a kisajátított territóriumot, speciális szagmirigyei váladékával jelöli meg. Az un. homlokmirigyek, az agancstövek közvetlen közelében találhatók. Az őzbak, a fákhoz és az ágakhoz dörzsöli a fejét, hogy így kenje szét a szaganyagokat. Ennek a domináns viselkedésnek, a szagjelzéseken kívül, feszültség levezető és erődemonstráló célja is van. Menet közben a bak, folyamatosan keni a növényzetre, a hátsó lábakon fellelhető, csánk mirigyek váladékát. A körmök között lévő újmirigyek tartalmát, erőteljes kaparással juttatja a talajra, ill. a növényzetre.
A domináns bak, féltékenyen védelmezi sutáit és őrzi fennhatóságát. Agresszív fellépésével, hamar megfutamítja a gyengébb betolakodót. Ám ha hasonló súlycsoportú egyedek találkoznak és egyik sem hátrál meg, komoly elszántsággal csapnak össze, hogy megverekedjenek a párzási előjogokért.
A győztes bak, az ivarzáshoz közel álló sutát, akár napokon át is, egyre vehemensebben űzi, hajtja. Az őz, un. monoösztruszos, azaz évente egyszer ivarzó faj és az ovuláció mindössze másfél, két napig tart. A suta csupán ez idő alatt hajlandó felvenni a bakot, ezért a bak egy pillanatra sem tágít választottja mellől.
A felajzott bak, kitartó követése, kergetése, végül legyőzi a suta ellenállását és megtörténik a borítás, amely a 36-40 óra alatt többször is ismétlődik. A bak, dolga végeztével tovább áll, hogy újabb ivarzó sutát keressen.
Július második felétől, a területen járó vadász, egyre több helyen találkozhat, az őzbak által hátrahagyott, kaparás nyomokkal. Mivel a bak tartja a helyét, mindenképpen érdemes a közelben, hívással próbálkozni. Persze, gyakran megesik, hogy a terület urának, épp máshol akad sürgős elfoglaltsága, így csak a közelben ólálkodó fiatalabb bakok közül, mozdul valamelyik a sípra.
A kukoricatábla szélében lévő kaparások közelében is érdemes lesben állni, mert a bak, gyakran még napközben is kihajtja sutáját a szomszédos tarlókra.
Egyértelműen, az üzekedés kezdetét jelzi, mikor a suta, már folyamatosan a bak társaságában mutatkozik. A táplálkozási és pihenő időt is egymás közelében töltik. Ha a suta megelégeli a bak, zaklató közelségét és külön utakra vagy más irányba térne, a bak követi, vagy útját állja, hogy sutáját a saját hatáskörén belül tartsa.
Az őznász idején, a vadászok, az őzhívó sípokat, különböző helyzetekben és más-más módon használják. Legjellemzőbb, hogy takarásba húzódva, a suta vagy gida hangját utánozva becsalják, beugrasztják a rejtőzködő bakot.
A vadász számára, az üzekedés beindulásának legárulkodóbb nyoma, a növényzetbe taposott, szabálytalan kőrforma, melyet a vadásznyelv, boszorkány vagy ördöggyűrűnek nevez. Az ilyen letaposott gyűrű akkor keletkezik, mikor a vehemensen rohamozó, felajzott bak, közvetlen a borítás előtt, körbe-körbe hajtja maga előtt a kimerült, elfutni már képtelen, ivarzó sutát. A borítás előtt álló bak számára ilyenkor teljesen megszűnik a külvilág, csak a sutára koncentrál, nem is érdemes a sípba fújni.
Az őzek nászkergetőzése, nem csak a hajnali, vagy az esti órákban, hanem bármely napszakban előfordulhat, még a legmelegebb, koradélutáni időszakban is. Mikor a bak elérkezettnek érzi az időt, egy pillanatra sem tágít a suta tükre mögül és addig űzi választottját, míg meg nem kapja kitartásáért, a megérdemelt jutalmat.

A július végi, augusztus eleji, tomboló, nyári kánikula, egyáltalán nem szegi az őz üzekedési kedvét. Ha a megfelelő helyen, a megfelelő időben és módon szólalnak meg a sípok és a szerelem után vágyakozó bak is halló távolságon belül van, bizonyosan megmutatja magát.
Egy helyen, nem érdemes 15-20 percnél tovább próbálkozni, inkább minél nagyobb területet bejárva, minél több helyen kell kísérletezni, hogy előkerüljön az áhított trófeájú őzbak. Az augusztusi őzhívás remek lehetőség, a területen élő őzbakok megismeréséhez és az agancsminőség felméréséhez. Ebben az időszakban még azok az öreg, rafinált bakok is előcsalogathatók, melyek az év nagy részében, a vadász szeme elől, rejtve élik titokzatos mindennapjaikat.
Az őzhívás egyik igen fontos szabálya, hogy a vadásznak, a hívás megkezdése előtt, takarásba kell húzódnia, nehogy a közeledő bak, még idő előtt rájöjjön a csalafintaságra.
Ha a vadásznak sikerül beleolvadni a környezetébe és kellő türelemmel, mozdulatlanul vár, valamint a sípot is élethűen tudja megszólaltatni, bizonyosan izgalmas élményekben lesz része.
A Magyar-alföldön, szép számmal akadnak olyan területek is, ahol a kultúrnövényeket kisebb parcellákon és változatosan termesztik. A kis táblákat, erdőfoltok tarkítják és sűrű aljnövényzettel benőtt csatornapartok szegélyezik, tökéletes élőhelyet kínálva így, az őz számára.
Igazi őzparadicsomban érezheti itt magát az a vadász, aki cserkelő vadászattal kívánja terítékre hozni, augusztusi őzbakját.
Magyarország kitűnő őzállományának és az őzzel gazdálkodó, kiváló szakemberek eredményes munkájának hála, az őzvadászat, igen nagy népszerűségnek örvend, mind a hazai, mind a külföldi vadászok körében. Hazánkban az őzbak, közel fél éven át vadászható. Április közepétől, szeptember végéig, számtalan alkalma adódhat a vadásznak, az őzbak elejtésére.
Az őzek nászparádéjában azonban, csupán két hétig enged gyönyörködni az anyatermészet. Csak ezen rövidke idő alatt kap lehetőséget a vadász, hogy kitartásával és egy kis fondorlattal, elbolondítsa és terítékre hozhassa, a nászlázban égő, vörös csuhás, augusztusi őzbakot.