A kafferbivaly vadászata 1-3 Rész

Afrika lenyűgözően gazdag vadvilága, minden évben trófeavadászok ezreit csábítja a fekete kontinensre. A közkedvelt antilop szafarik mellett, sokan rajonganak a veszélyes nagyvadak izgalmas vadászatáért. Az emberre is veszélyes, afrikai nagyvadak közül mégis kiemelkedik egy, mely talán a leghevesebben dobogtatja meg az európai vadász szívét… a kafferbivaly, mely joggal őrzi előkelő helyét a Big Five listán. Szívóssága és bosszúszomja miatt méltán sorolják a világ legveszélyesebb nagyvadjai közé. Jellemzően nagyobb csapatokban járnak, ami csak fokozza erejüket és elszántságukat. Egy hatalmas szarvú, öreg bika elejtése, óriási adrenalin lökettel jár, ami felejthetetlen élménnyé teszi a kafferbivaly vadászatát.
Egy-egy nagyobb bivalycsapat, akár több száz egyedből is állhat. A látszólag békésen legelésző és kérődző csapatban azonban, mindig vannak éber őrszemek, melyek folyamatosan figyelik a környezetet. A vadászoknak nagyon óvatosan kell haladniuk, hogy a csapat közelébe juthassanak és kiválaszthassák a legnagyobb bikát.
A bivaly hihetetlenül szívós vad és az első lövés után gyakran nagy iramban menekül. A vadásznak meg kell próbálnia megállítani a sebzett vadat, mielőtt az a sűrűbe érne. Ha nem sikerül, nincs más választás, mint felkutatni a sebzett bivalyt a bozótosban.
A bivalyok, a nappali hőség idejét általában a bozót árnyékában, kérődzéssel töltik. A késő délutáni óráktól azonban, szívesen legelésznek a nyílt, füves részeken. A kellően óvatos vadászok megközelíthetik a csapatot és könnyedén kiválaszthatják a legnagyobb szarvú bikát.
A magas fűvel benőtt és bozótosokkal tarkított szavannán, már jóval nehezebb a helyzet. Itt, ha a lövéstől a bika nem zuhan rögtön a földre, villámgyorsan a csapat közé keveredve, a sűrűbe menekül. A zöldellő bozótban csupán pár méter a látótávolság. Ilyen körülmények között a sebzett bivaly követése nagyon veszélyes, még akkor is, ha a vadász biztos benne, hogy az állat halálos lövést kapott és elegendő időt hagytak a kimúlására is.
A kafferbivalyt még a legnagyobb kaliberű fegyverrel sem egyszerű, egyetlen lövéssel leteríteni. Még a tüdő, vagy szív lövés után is hosszú ideig harcol az életéért. Csak a fejet illetve a nyaki, vagy gerinc csigolyát roncsoló találattól zuhan azonnal a földre.
Haláltusája végén a bivaly, gyakran hallatja az ún. halálbőgést, mely után lassan végleg elcsendesedik.
A sűrű bozótban rejtőző bivalycsapat észrevétlen becserkelése és a legszebb trófeájú bika kiválasztása nem könnyű és nem veszélytelen feladat. Az első lövés után, a vadásznak azonnal újra kell tölteni és lőni mindaddig, amíg csak a bivalyt talpon állva látja. Ám gyakran megesik, hogy az első lövéstől a bivaly rögtön a bokrok közé veti magát és menekülés helyett a vadászokra támad.
Minél sűrűbb bozótban kell a bivalyok közelébe jutni, annál veszélyesebb a vadászat. A növényzettől a vadászok nem láthatják, hogy előttük hány bivaly van, és azok merre helyezkednek el. Elég egy kis szélirányváltozás és az emberszagtól megriadt csapat azonnal menekülni kezd. Ha a vadászok felé indulnak meg, a vadászkaland könnyen szörnyű tragédiába torkolhat.
A kafferbivaly elejtéséhez, a vadásznak nagy kaliberű fegyverrel kell rendelkeznie. A 416-os ideális választás, de sokan még az ettől nagyobb kalibert sem tartják túlzásnak. Annyi bizonyos, hogy a 375-ös Holland & Holland kalibernél kisebb fegyverrel, nagy felelőtlenség lenne felbőszíteni a 7-800 kg-os izom kolosszust.
A veszélyes afrikai nagyvadak közül, a leopárd után, a sebzett kafferbivaly utánkeresése igényli a legnagyobb óvatosságot, a hivatásos vadászoktól. A 7-8 mázsás, fájdalomtól feldühödött bivalyt, nem véletlenül emlegetik „fekete halál” néven az afrikai vadászok. A súlyosan megsebzett bivaly bosszúra szomjazik, és amennyiben erejéből még futja, minden képen el akarja pusztítani, a neki ártó ellenséget. Ezért, gyakran megteszi, hogy a lövést követő rövid menekülés után, egy hurkot leírva visszakanyarodik és a sűrű bozótban, csendben, lesben áll a váltója közelében, hogy letarolhassa a vércsapát követő vadászokat.