Antilop szafari 1-4 Rész

A bolygónkon élő antilop fajok legnagyobb része, az afrikai földrészen található. A több millió éves evolúció során kialakult antilop félék, rendkívüli fajgazdagsággal és változatossággal szaporodtak el a fekete kontinensen. Számtalan méretben és külalakban terjedtek el a nyílt, füves és ligetes szavannáktól, a tüskés bozótosokon át, a páradús klímájú, zölden burjánzó esőerdőkig. A tengerpartoktól a magasan fekvő részekig és a száraz sivatagoktól a vízben gazdag mocsaras területekig, egyaránt fellelhetőek, különböző antilop fajok. Élőhelyeik, viselkedésük, de főképp megjelenésük tekintetében óriási eltéréseket mutatnak. Mégis van egy biztos, közös tulajdonságuk. A hímivarú egyedek minden faj esetében szarvakat viselnek. A különböző afrikai antilop fajok szarvméretei és formái is természetesen jelentős eltéréseket mutatnak, de éppen a fejdíszek változatossága az, mely a trófea vadászokat, százezer számra vonzza az afrikai vadász szafarikra. „Antilop szafari” című sorozatunkból, most megismerhetik azokat a legjelentősebb afrikai antilop fajokat, melyek fejdíszei nem hiányozhatnak egy világjáró vadász trófea gyűjteményéből.

Nyársas antilop (Oryx gazella)
A nyársas antilop az egyik leggyakoribb, nagy testű antilop faj. A kifejlett bikák marmagassága 120-130 cm., testtömegük elérheti a 250 kg-ot. Szőrzete rövid, szürkés-barnás árnyalatú. A mellső láb könyökhajlatától, feltűnő fekete sáv húzódik a lágyék felé. Ugyancsak fekete csík figyelhető meg végig a gerinc vonalán, mely a fartőnél kissé kiszélesedik. A lovakéhoz hasonlító farka, hosszú fekete szőrökből áll. A nyársas antilop fejének jellegzetes fekete-fehér mintázata már nagyobb távolságból is felismerhető. A bikák és tehenek megkülönböztetéséhez azonban, nagy gyakorlatra van szükség, mivel a két nem között, messziről is feltűnő különbségek nincsenek. Tovább nehezíti a felismerést, hogy a bikákhoz hasonlóan, a tehenek is hosszú, egyenes vagy enyhén ívelő, nyársszerű szarvat viselnek. A bikák szarva vastagabb, ám a teheneké általában hosszabb. A szarvak alsó részén, kör-körös gyűrűzés figyelhető meg. Az oryx, igazán kemény- szívós vad. Még tökéletes lövéssel is képes nagyobb távot megtenni. Vadászatához, minimálisan a 7 mm-es, vagy annál inkább nagyobb kaliberű fegyver az ajánlott.

Kardszarvú antilop (Oryx dammah)
A kardszarvú antilop, valamivel kisebb a nyársas antilopnál. A bika marmagassága 100-120 cm. míg a tömege 2 mázsa körüli. Testét szinte teljes egészében rövid, fehér szőr borítja. A toroktól a mellső lábak közéig terjed, az alfajra oly jellemző vöröses-barnás nyakfolt. A nyársas antilopnál megfigyelhető fekete fej rajzolat és az oldalt, illetve a háton futó fekete sávok, a kardszarvú antilopnál, teljesen hiányoznak. Nevét, a szablyaként hátra ívelő, hosszú szarváról kapta, melyet a bikák és a tehenek egyaránt viselnek. Kitűnően alkalmazkodtak a hőséghez és a vízhiányhoz. Izomzata is ennek megfelelően száraz, szikár. Elejtéséhez mindenképpen 7 mm-nél nagyobb kaliberű fegyver ajánlott.

Fekete lóantilop (Hippotragus niger)
A fekete lóantilop impozáns megjelenésű, nagytestű antilop faj. A bika vállmagassága 140 cm. testtömege 300 kg. is lehet. A test elülső része, a magas martól és a vastag nyaktól igazán erőteljes. Szőrzete feketés árnyalatú. A szarvtövektől a háta közepéig, fekete, felálló sörény húzódik. Szarvai, hatalmas méretűek, 1 m. felettiek is lehetnek. Félkörívben hajlanak hátrafelé és a végeik tűhegyesek. A szarvak nagy része erősen bordázott. Az oryxnál lényegesen jobban kötődik a vízhez, ezért jellemzően az állandó vízlelőhelyek környékén fordul elő. Agresszív, szívós vadfaj. Elejtéséhez, minimum 7-8 mm-es kaliber szükséges.

Fakó lóantilop (Hippotragus equinus)
A fakó lóantilop színezete vöröses-barnás. A fején, az oryx-éhoz hasonló fekete-fehér mintázat látható. Tarkótól a marjáig sörény húzódik. Mind a két nem, hátra ívelő, szinte végig bordázott szarvakat visel, de a bikáké hosszabb és vastagabb. Egy kifejlett hím marmagassága elérheti a 150-160 cm-t, tömege pedig a 350 kg-ot is. Nagy testű, erős vad, melynek biztos elejtéséhez szükséges a 7-8 mm-es kaliberű fegyver használata.

Gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus)
A víziantilop nem a vízben él. Elnevezése magas víz igényére utal, mert élőhelye az állandó vízlelőhelyek környékén van. A kifejlett vízibak robosztus testalkatú, erős vad. Marmagassága 140-150 cm., testtömege elérheti a 300 kg-ot. Szarvat csak a hímek viselnek. A szarv erős, enyhén előre ívelő és szinte teljes hosszúságában gyűrűzött. Szőrzetének színe szürkés-barna. Az állat fartükrén jellegzetes, széles fehér ellipszisforma figyelhető meg. 8 mm-es kaliberű fegyverrel, pontos lövés esetén, gond nélkül elejthető.

Vörös tehénantilop (Alcelaphus buselaphus caama)
A vörös tehénantilop sajátságos megjelenésű, viszonylag nagy testű antilop. A bika vállmagassága 120-130 cm., a testtömege 160-200 kg. körül alakul. Az erős marpúp miatt a hát és a far, erősen csapott. A fej hosszúkás, keskeny, a homlokcsont feltűnően magas. A vörös tehénantilop színezete sötét-vöröses barna. A leggyorsabban és legkitartóbban futó antilopok közé tartozik. Vágtája, jellegzetesen pattogó. Mind a bikák, mind a tehenek, sajátságos „bicikli kormányra” emlékeztető szarvat viselnek, de a hímeké jóval nagyobb és erősebb. Kemény és szívós vad. Elejtéséhez, minimum 8 mm-es fegyver ajánlatos.

Közönséges tehénantilop (Alcelaphus buselaphus cokii)
A közönséges tehénantilop, más néven kongóni, méreteit és testfelépítését tekintve, nagyon hasonlít a vörös tehénantilopra, de természetesen akad néhány szembeötlő különbség. A kongóni színezete sokkal világosabb, sárgás-barnás és a magas homlokon ülő szarvak nem felfelé, hanem oldalt és előre állnak. A szarvak gyűrűzöttsége is sokkal erőteljesebb.

Gnú (Connochaetes)
A gnú, az afrikai szavannák egyik legismertebb növényevője. Jó néhány alfaja létezik, melyek egymástól, ha kis mértékben is, de mutatnak jellegzetes eltéréseket, elsősorban méret, szín és szarvforma tekintetében. Közös jellemzőjük, hogy inkább hasonlítanak egy kisebb bivalyra, mintsem kecses antilopra, pedig tagadhatatlan, hogy a gnú is a tehénantilop félék alcsaládjába tartozik.

Hókaantilop (Damaliscus dorcas phillipsi)
A nagy, nyílt füves térségeket kedveli, a közepes termetű hókaantilop. Marmagassága 1 m körüli, tömege 70-80 kg. A szőrzet színezete vöröses- gesztenyebarna, a has és a lábak alsó része fehér. Az orrától a homlok részig terjed, a fajra jellemző fehér folt. Mindkét nem egyedei, enyhén ívelt, lant alakú, gyűrűzött szarvakat viselnek, de a bakoké hosszabb és vastagabb. Kifejezetten szívós antilop faj. Elejtéséhez mindenképpen ajánlott a 10 gr. tömeget meghaladó, nagy átütőerejű lövedék.
A hókaantilop esetében előfordul fehér színű változat is. Ezek az egyedek nem tartoznak külön alfajhoz. Testméret, tulajdonságok és szarvforma tekintetében is teljesen megegyeznek vöröses-barnás társaikkal, csupán hordozzák a fajra jellemző genetikai színhibát.

Impala (Aepyceros melampus)
Az impala, Kelet-Afrika szavannáin igen elterjedt, közepes termetű, kecses testalkatú antilopfaj. A bak magassága átlagosan 90 cm., tömege 60-70 kg. Lágy tapintású, rövid szőrzete van, mely élénk vöröses-barna színű. A hasi rész fehér. Középhosszú, világos farka közepén és a fartükör két oldalán vékony, de feltűnő fekete csíkok láthatóak. A bakok impozáns, lant alakú, erősen gyűrűzött szarvakat viselnek.

Grant gazella (Nanger granti)
A grant gazella szőrzete világos vöröses-barna, a has és a lábak belső fele fehér színű. A fej két oldalán jellegzetes fehér sáv húzódik egészen az orrig. A szemkörüli rész fekete. A bakok, a nőstényeknél jóval hosszabb és erősebb szarvakat viselnek, melyek szinte végig gyűrűzöttek.

Zsiráfnyakú gazella (Litocranius walleri)
A zsiráfnyakú gazella elsősorban Kelet-Afrika félszáraz bozótosaiban él. Nevét a feltűnően hosszú nyaka után kapta. Táplálkozás közben gyakran két hátsó lábára ágaskodva csipegeti a növényzetet.
A kifejlett bakok marmagassága elérheti az 1 m-t, tömegük pedig az 50 kg-ot. Színezete a háti részen sötétebb, az oldalakon világosabb vöröses-barna.
A has és a combok belső részei fehérek. Fekete szemfoltja körül, fehér gyűrű látható. Fejméretéhez képest a fülei feltűnően nagyok. A nőstények nem viselnek szarvakat. A bakok fejét azonban, erősen gyűrűzött, ívelt szarvak díszítik.

Thomson-gazella (Eudorcas thomsonii)
A Thomson gazella kistestűnek számít a gazella fajok között. Oldalán feltűnő széles, fekete sáv figyelhető meg. Az erősebb bakok, akár 50 cm-t is elérő, S alakban, enyhén hajlott, erősen gyűrűzött szarvakkal büszkélkedhetnek.

Nagy nádiantilop (Redunca arundinum)
A nádiantilop, bár nem szívesen megy a vízbe, mégis táplálkozási szokásai miatt erősen kötődik a vizes élőhelyhez, hiszen kizárólag lágyszárú növényeket, elsősorban sást és zsenge nádhajtásokat fogyaszt. A bakok jóval nagyobbak, mint a nőstények és szarvat is csak ők viselnek. Szemből nézve, a szarvak V alakban elállnak, míg oldalnézetből enyhén hátra, majd felfelé nőve kissé előre dőlnek.

Hegyi nádiantilop (Redunca fulvolrufula)
A hegyi nádiantilop, Kelet és Dél-Afrika egyes dombos vidékein fordul elő. Méretre lényegesen kisebb, körülbelül egy harmada a nagy nádiantilopnak. Szarvai is, ennek megfelelően kisebbek.

Vándorantilop (Antidorcas marsupialis)
A vándorantilop színét és mintázatát tekintve kissé hasonlíthat a Thomson gazellára, ám annál valamivel nagyobb és a szarv formája is egészen más. A vándorantilop fejdísze erősen gyűrűzött, S alakban hajlott és lant alakú. A szarv hosszak elérhetik az 30 cm-t.

Kövi antilop (Raphicerus campestris)
A kövi antilop, a törpe antilopok nemzetségébe tartozik. Marmagassága 50-60 cm, súlya 8-10 kg. Fülei feltűnően nagyok, az orrnyergen V alakú fekete mintázat látható. Szarvakat, csak a hímek viselnek. A szarv sima, egyenes, párhuzamosan álló, 10-15 cm hosszúságú.

Damara Dik-dik (Madoqua damarensis)
A Dik-dik, Afrika egyik legkisebb antilop faja. Tömege mindössze 4-5 kg. Nevét arról a riasztó hangjelzésről kapta, melyet menekülés közben hallat. A hímeknek 6-8 cm-es, egyenes szarvuk van.

Jávorantilop (Taurotragus oryx)
A jávorantilop a legnagyobb testű afrikai antilopfaj. Egy-egy nagyobb bika vállmagassága elérheti a 190 cm-t, testtömege megközelítheti az 1 tonnát. A bikák és a tehenek is, V alakban szétálló, csavart szarvakat viselnek. Az érett bikákra jellemző a sötét fejszínezet, a barnás homloksörény és az erős nyaklebeny.

Nagykudu (Tragelaphus strepsiceros)
A nagykudu, elegáns megjelenésű, nagytestű antilop. Egy felnőtt bika vállmagasága meghaladhatja a 150 cm-t, tömege elérheti a 400 kg-ot. Jellegzetes a test két oldalán látható függőleges világos sávozás, illetve a nyak és a marpúpon húzódó sörény. A kapitális bikák, óriási dugóhúzóra emlékeztető, csavart szarv hossza, meghaladhatja a 150 cm-t.

Nyala (Tragelaphus angasii)
A kifejlett nyala bika testtömege 160-180 kg. körül alakul. A nőstények jóval kisebbek és vöröses-barna színűek, szarvuk nincs. A bikák jellegzetes, enyhén csavart szarvat viselnek. Alsó lábszáraik sárgás-barnák. A háti részen világos sörény fut végig. A nyak alsó részén hosszú, sötét sörény lóg, mely a has két oldalán is végig futva a hátsó lábakig ér.

Bozóti antilop (Tragelaphus scriptus)
A bozóti antilop, az egyik legkisebb a csavartszarvú antilopok között. A nyala kisméretű rokona és a rejtőzködés igazi nagy mestere.