Aranyérmes lapátosok 1-2 Rész

A tizenkét hónap közül, alighanem az október festi a legszínesebbre, a magyar erdőket. A talajra hullott levelek szín kavalkádja és a lombkorona aranysárgába hajló árnyalatai, sajátságos, ünnepi hangulattal töltik meg az erdőt. A természet, mintha csak szándékosan varázsolna menyegzői pompát, az egyik legnemesebb vadfajunk, a dámvad üzekedési időszaka, a barcogás tiszteletére.
Szeptember második felétől kezdődően, az addig békésen megférő dámbikák, elhagyják a laza kötelékű csapataikat és egyre nehezebben viselik el egymás közelségét. Megkezdődnek a párzási előjogokért folyó vetélkedések. A fajfenntartási ösztön parancsának engedelmeskedve, a bikák megindulnak, hogy felkeressék, az évek során kialakított, tradicionális barcogó helyeket, ahol a legelőnyösebb pozíciókat elfoglaló bikáknak lesz, a legtöbb esélyük a szaporodásra.
A barcogó helyen, a bika, egy vagy akár több barcogóteknőt is kapar a talajba, melyet testnedveivel jelöl meg. A jól bevált, frekventált helyen lévő barcogóteknőit a bika, több éven keresztül is szívesen használja, de újakat is kaparhat. A bika folyamatosan a barcogóteknőben tartózkodik, vagy a közvetlen közelében járőrözik, miközben gurgulázó, horkantás szerű, torokhangon, szinte szünet nélkül, barcogva igyekszik magához csábítani, az ivarzó teheneket. A dám esetében, a tehenek keresik fel a barcogó bikákat és a számukra megnyerő küllemi és viselkedési jegyek alapján választanak párt. A dámbika szaporodási sikeressége, több tényezőtől függ. Hangja, agancs és testmérete, valamint ereje és elszántsága, mellyel a barcogó helyét védelmezi a vetélytársakkal szemben, egyaránt jelzésértékűek, a párt kereső tehenek számára. A bikák, a legelőnyösebb helyekért és a nőstények kegyeiért, gyakran összecsapnak. Az összecsapások, néha csak erőfelmérés jellegűek, ám nem ritkák a súlyos sérülésekkel járó, véres küzdelmek sem.
Az októberi dámbarcogás a magyar erdők egyik legszebb ünnepe és a barcogó dámbika becserkelése és sikeres terítékre hozása, a legnagyszerűbb vadászatok közé tartozik.
A párzási lázban égő, nagy lapátosokat, általában, csak az őket körülvevő tehenek és fiatalabb bikák gyűrűjén átlopakodva lehet megközelíteni, ami nagy türelmet és óvatosságot kíván a vadásztól. És ha a szerencsés vadásznak megadatik, hogy egy első osztályú vadászterületen, egy kimagasló minőségű állományból válogatva ejtsen el kapitális dámbikát, a vadászat minden bizonnyal, egy életre szóló élmény lesz.
A dám, robbanásszerű magyarországi elterjedése, az 1970 és 1980 között zajló, dámtelepítési programnak köszönhetően indult meg. Az állomány mennyiségi növekedését, az erdőterületek gyarapodása és a nagyüzemi növénytermesztés hozamnövekedése ugyan elősegítette, de az elszaporodásban komoly szerepet játszottak, a dám, kedvező faji tulajdonságai is. A dám, igénytelen táplálkozású vadfaj, így gyengébb élőhelyeken is megél. Jó szaporodási képességű, tartja élőhelyét, kevésbé stressz érzékeny és jól viseli a nagyobb egyedsűrűségű tartást. Más vadfajokkal is jól megfér, ezért szívesen tartják vadaskertekben. Az aránylag nagy hóval járó, keményebb teleket is jól átvészeli, ha megfelelő táplálékot talál.
Jelenleg, Magyarország hat megyéjében él, kiemelkedő minőségű dámpopuláció. Ezeken a területeken, az októberi barcogás idején, csakúgy zeng az erdő, a lapátosok hangjától.
Lábod, Gyulaj, Pusztavacs és Gyula neve, bizonyára ismerősen cseng az európai dámbika vadászok fülében. Ám a számos kiváló vadászterület közül, mégis kiemelkedik egy, amely az átgondolt tervezésnek, a következetes és magas szakmai színvonalú vadgazdálkodásnak, valamint a kedvező élőhelyi adottságoknak köszönhetően, talán a legnagyobb mértékben emelte, a magyar dámvad világhírét. Ez, a lenyűgöző Gúthi vadászterület, melynek kapitális dámtrófeái, a mai napig is büszkén uralják a világranglista első két helyét. Ez az a vadászterület, ahol a világon, egyedülálló módon, jóval 4 kg. felett alakul a szezonban elejtett dámbikák agancsainak átlagtömege és ahol a hasonló impozáns esti teríték, szinte mindennapos látványnak számít, a java barcogás idején.
Magyarország észak-keleti részén, a Nyírségben, a Nyírerdő Zrt., 60.000 hektár állami tulajdonú erdőterületet kezel és végzi a vadgazdálkodási feladatokat. Az állami erdészet, vadászati ágazatának legjelentősebb egysége, a 70%-os erdősültséget meghaladó, 14.000 hektáros Gúthi vadászterület, melynek szíve az 5.200 hektáron elterülő Gúthi erdőtömb. Ez a Debrecentől, kb. 30 km-re, észak-keletre található erdőtömb, jelenleg az Alföld egyik legnagyobb egybefüggő erdeje, ahol a ritka növénytársulások mellett, igen gazdag vadállomány található.
A dámot 1972-ben telepítették a területre, ami kiváló döntés volt, hiszen a homokos és barna erdőtalajon megtelepedett nyíresek mellett, az őshonos kocsányos tölgyesek, fenyvesek, nemes nyarasok és akácosok alkotta erdőtömb, első osztályú élőhelynek bizonyult a dám számára. A Gúthi erdő körül elterülő, nádasokkal és rétekkel tarkított mezőgazdasági területek, tovább javítják, a dám élőhely minőségét.
A betelepítést követően, a dám hamar otthonra talált és szaporodásnak indult a Gúthi erdőben. Az itt folyó, gondos szakmai munkáknak köszönhetően, a bikák agancsminősége, már pár éven belül, kimagasló eredményeket mutatott, így a terület, a kiemelkedő minőségű dámállomány génmegőrzése miatt, különleges rendeltetést kapott. Ez az egyetlen, olyan vadászterület a világon, melynek a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) már két alkalommal ítélte oda, az Edmond Blanc díjat. A világszervezet, eme magas rangú kitüntetés odaítélésével, egyrészt a két világrekord dámtrófeát adó, egyedülálló dámállomány minőségét, másrészt a környezet és a természetvédelem fontos szempontjaival összehangoltan folyó, magas színvonalú vadgazdálkodási munkákat ismerte el.
Minden év októberében, mikor a nyírségi erdő a legszínesebb ruháját ölti magára, a világ számos pontjáról érkező vadászok sokasága keresi fel ezt a nagyhírű vadászterületet, hogy terítékre hozhassanak, egy-egy hőn áhított, kiváló agancsú dámbikát. A legjobbkor érkeznek, hiszen egyre több lapátos daliát ragad magával a párzási izgalom és várhatóan napokon belül kezdetét veszi, a Gúthi erdő legszebb ünnepe… a dámbarcogás.
A barcogás kezdeti stádiumában, általában csak a reggeli és az esti órákban hallatják hangjukat a bikák, majd az idő előre haladtával, reggel egyre tovább, míg délután egyre korábban zendítenek rá, az epekedő lapátosok. Október közepén, a főbarcogás időszakában, szinte egész álló nap hallani a barcogást. Az aktívabb bikák, a nap 70-80%-át is barcogással töltik, ami erősen igénybe veszi szervezetüket.
Mivel a dámbika, a párzási időszak alatt szinte egyáltalán nem táplálkozik, a barcogás végére, képes akár 20-30 kg-t is lefogyni. A java barcogás, a Gúthi erdőben, általában október 15 és 25.-e között zajlik. Ez időszakban van a legtöbb ivarzó tehén, ekkor zeng legjobban az erdő a bikák hangjától és a nagy párzási forgatagban, ez idő tájt adódik a legjobb esély, az egyébként óvatos, öreg, kapitális lapátosok elejtésére. Nem véletlen tehát, hogy a legnagyobb és legszebb aranyérmes bikákra, ilyenkor érkeznek a fővendégek.
A nagy egyed sűrűségű, kitűnő, gúthi dámállomány lehetővé teszi, hogy a vendégvadász több nagy bikát is szemügyre vegyen, mielőtt az elejtés mellett dönt.
A színpompás októberi erdőben, barcogóhelyről, barcogóhelyre cserkelve, keresni, kutatni a legszebb aranyérmes bikát, olyan vadászélmény, amellyel sosem lehet betelni.