Orrszarvúvadászat Dél-Afrikában 1-2 Rész

Az orrszarvú, az elefánt után a második legnagyobb szárazföldi állat. 2,5-3 tonnás tömege, méretes orrtülke és mogorva, ingerlékeny természete miatt, joggal sorolják az 5 legveszélyesebb, afrikai nagyvad közé. Látása ugyan nem túl éles, de érzékeny szaglásának, már a legkisebb fuvallat is elárulja az ember közelségét.
Az orrszarvú, a nap nagy részét, a bozót biztonságot jelentő sűrűjében tölti. A vadászok általában a homok úton átváltó bika nyomát veszik fel és egy gyakorlott nyomkereső vezetésével kezdik meg a vad követését. Az orrszarvút észrevétlenül becserkelni, csak jó széllel lehet, mert a szimata csalhatatlan. Ráadásul, az orrszarvúhoz gyakran társuló kullancsmadarak, hangos cserregéssel azonnal jelzik a közeledő veszélyt. A megriasztott orrszarvú felemelt farokkal menekül, de általában nem fut messzire, hanem az első sűrűbb részben megáll és figyel. Gyakran a kíváncsiságtól hajtva visszafordul és igyekszik felkutatni a zaj forrását. Ha a vadászok túl közel merészkednek, könnyen támadásra ingerelhetik a több tonnás vadat.
Jó széllel az orrszarvú, még a nyíltabb terepen is becserkelhető. Ha a vadász betart néhány fontos szabályt, jó esélyekkel terítékre hozhatja a kiszemelt bikát. Az állat gyenge látását tovább rontja, hogy nagy és súlyos fejét általában lefelé lógatja, így a látótávolságot a körülötte lévő növények is korlátozzák. Mikor az orrszarvú fejét nem takarja növényzet, a vadásznak mozdulatlanná kell válnia. A szemben álló orrszarvúra nem érdemes lövést tenni, mert így túl nagy a sebzés kockázata, ráadásul a trófeának számító orrszarv is megsérülhet. A vadász csak akkor lőjön szemből, ha a vad támad és nincs más választás.
A vadásznak meg kell próbálnia annyira közel jutni, amennyire csak lehet és mindezt a lehető legnagyobb csendben. Ki kell várnia, míg a vad egy tisztább részre ér és keresztbe fordulva az oldalát mutatja.
A bozótban, az orrszarvú nyomon követése idegfeszítő és veszélyes vadászat. A sűrű, száraz növényzet áthatolhatatlan élő falat alkot, melybe tökéletesen beleolvad az orrszarvú szürkés színezete, szinte láthatatlanná téve a hatalmas állatot. A bozótban rejtőző orrszarvú észrevétele, éles szemet és nagy gyakorlatot kíván. A vadászoknak, nem egyszer, igen veszélyes közelségbe kell jutniuk, a pontos és halálos lövés leadásához. Ha ez elsőre nem sikerül, előfordulhat, hogy a megsebzett és feldühödött orrszarvú egyenesen a vadászoknak ront. Egy ilyen vékony és szúrós bokrokkal borított területen, aligha lehetne gyorsan fára kapaszkodni. A vadász ilyen esetben csak a fegyverében és a lélek jelenlétében bízhat.