Pézsmatulok vadászat Grönlandon

Kanadától észak-keleti irányban található, a Föld legnagyobb szigete, Grönland. Több mint 2 millió négyzetkilométeren elterülő, hegyes-sziklás jégbirodalom, ahol csak a legszívósabb élőlények képesek életben maradni.
A pézsmatulok kitűnően alkalmazkodott a zord élőhelyi viszonyokhoz. Eredményesen hasznosítja az itt található alacsony tápértékű, gyér sarkvidéki növényzetet. Hosszú szőrű, vastag és tömött bundájában, keményen dacol a metsző fagyos széllel és a csontig hatoló, mínusz 40 Celsius fokos hideggel is. A kifejlett bikák tömege, akár a 400 kg-ot is elérheti.
Télen nagyobb, nyáron kisebb csapatokban vándorolnak a megszokott útvonalaikon. Nagy területet kell bejárniuk, hogy a hó alól kikaparva összeszedjék a szegényes napi táplálékot. Mikor a csapatot veszély fenyegeti, egy csomóba tömörülnek, és csak nehezen hátrálnak meg. A lövés zajától megriadt csapat, nagy iramban képes menekülni. Vastag és rövid lábaival azonban a pézsmatulok, nem a hosszú távfutás bajnoka, így a gyors menekülés után, a következő dombtetőn, általában megállnak. A kitartó és óvatos vadászok így újra és újra esélyhez juthatnak. A pézsmatulok, igen szívós vad. Még halálos lövéssel is képes, aránylag nagy távot megtenni. A vadásznak ezért, gyakran jó pár száz méteren át követnie kell a sebzett tulkot, mire végre megadhatja a kegyelemlövést.
A pézsmatuloknak jellegzetes, le, majd felfelé ívelő szarva van, mely erős vastag pajzsot alkot az állat homlokán. Sok vadász számára kívánatos trófea ez, melyért érdemes vállalni a kemény időjárási és terepviszonyok kihívásait.
Az óriási vadászterületek hatékony és gyors bejárásához, leggyakrabban quadokat használnak, melyek remekül boldogulnak olyan terepen is, ahol már a terepjárók is elakadnak.
A pézsmatulkok csak igen ritkán tűrik a motoros jármű közeledését és legtöbbször azonnal a magasabban fekvő, sziklás helyekre húzódnak.
A trófea vadászokra így, sok-sok kilométernyi gyalogtúra vár, a nehezen járható és folyamatosan emelkedő terepen, mire először megpillanthatják a pézsmatulkokat.
A jeges szél és a mínusz 20-30 Celsius fok, a pézsmatulkok számára minden napos megszokott közeg. Rá sem hederítenek a dermesztő hidegre. A vadásznak viszont, igen elszántnak kell lennie, ha ilyen időjárási körülmények között akarja megszerezni a pézsmatulok trófeáját.